#

Freedom Cave: egy úszó sziget a világ végén

Wayne Addams és Katherine King egy művész páros, akik egészen sajátos utat jelöltek ki maguk számára.

Kanada dél-nyugati csücskén jártunk, Brit Columbia Vancouver-szigetén, Tofino körzetében. A környék csodaszép, kacskaringós partvidék, vadregényes öblök és apró, sűrű erdővel borított szigetek tarkítják a tájat. A térképen azonban keresve sem találnánk Freedom Cave nevű földrajzi helyet.

30

Már az elnevezés is felkeltette érdeklődésemet, így párommal kettesben rögtön vállalkoztam a kalandra és elindultunk a Vancouver-szigetére, hogy meglessük miként tud e két művész úgymond a felszínen maradni a süllyedő gazdaságban. Találtam egy helyi, hidroplánokat üzemeltető céget, akik bevallották, hogy többször repültek már arrafelé, így miután eleget hízelegtem nekik, elrepülhettünk oda, ahová rendszerint csak hajók járnak. Miután leszálltunk a tükörsima vízre és kikötöttünk a dokkhoz, amelyre egy hatalmas, színes virágot festettek, Wayne Addams és Katherine King a legnagyobb szeretettel fogadott bennünket.

28

Átlépve a bálnabordákból épített boltív alatt, egy mesevilágba kalauzoltak bennünket, egy úszó kertbe, amelyet ők szerényen csak az otthonuknak neveznek. A kerítésen háló száradt, a járdát pedig kagylógyűjteményük legszebb darabjai szegélyezték. Körben ház, műhely, üvegházak, az egész pedig régi halászhajókról megmentett fém fedélzetre épült. Citromfű, menta, petrezselyem, rozmaring és rózsaillat töltötte be a levegőt.

27

Bármerre néztünk, valami szépséget láttunk. Eper, áfonya, káposzta, sárgarépa, rebarbara nőtt mindenfelé, sőt, még fügefák és törpe almafák is boldogultak ezen az úszó alkalmatosságon. A sziget közepén faragott lugasépítő-madarak egy hatalmas spirál szobor, amelyet körbefutott a lonc, tele virággal és méhekkel. A lugasépítő madár Wayne hazájában, Ausztráliában honos, találó szimbóluma az eklektikus, újrafelhasznált alapanyagokból történő építkezésnek.

A lugasépítő-madár Ausztrália őshonos madara, jellemzője, hogy párzási időszakban lugasszerű építményeket készít. Minél szebbet, minél nagyobbat, így csábítva magához a tojót. A lugast innen-onnan összeszedett fényes, színes tárgyakkal díszíti. (a szerk.)

15

Ahogy felhők érkeztek és esni kezdett az eső, egy kanapén üldögélve szürcsölgettük teánkat a kétszintes, hangulatos, fából épült házikóban. Valahol a ház mögött egy Honda generátor zümmögött halkan, rá csak a napelemek éppen zajló cseréje miatt volt szükség. A kályha alatt a vihar által partra mosott hulladékfa felaprítva betárazva állt, előtte egy padlóba épített ablak nyújtott betekintést az alattunk nyüzsgő víz alatti világra.

“Alkalmi vidránk valószínűleg bekukkant később!” – nevettek.

Wayne és Katherine ünnepi menüt főztek nekünk, frissen fogott rák, vegetáriánus pástétom és a bőkezű kertjükből behozott zöldsaláta. Vacsora után meséltek az életükről, meséltek a döntésükről és arról, hogyan lettek “úszók” és hogy mondta a családjuk minden ismerősnek, hogy ők csak kempingeznek. Nos, 23 évvel később még mindig itt vannak és boldogabbak, mint valaha. Végül a beszélgetés a munkájukra terelődött, a fa-, kő-, és csontfaragásra.

12

Szeretik a fát, a követ, a csontot pedig azért választották alapanyagnak, mert ez az egyik utolsó darab, ami egy állatból halála után megmarad, hogy elmesélje az állat történetét és továbbadja örökségét. A pár és a fiuk a faragványokból öntőformákat fabrikál és természetes méhviasz-gyertyákat készít. A gyertyák többsége ajándék azoknak, akik e rejtett kis szigetre vetődnek.

A mese végére elállt az eső, közben pedig leszállt az este, indultunk hát, hogy elfoglaljuk helyünket a vendégház kis szobájában, ahol kedvesen elszállásoltak bennünket. Hangulatos, műanyag bójákból készült lámpások világították meg az utat, ahogy elhaladtunk a világos színűre festett vászon előtető alatt.

Frissítő úszással és kávéval ébredünk – ez utóbbi egyike annak a néhány szükségletnek, amit a szárazföldön vásárolnak maguknak. Egy kis kenuba szálltunk és kieveztünk a partra, hogy felmásszunk egy vízeséshez, így a magasból is megtekinthettük az úszó szigetet. A szigetet kötelekkel és horgonyokkal rögzítik a környező sziklákhoz és mindig az aktuális időjárás és szélirány szerint módosítják a rögzítést, akár napjában többször is.

“Ez a pókháló segít minimalizálni a viharkárokat.” – magyarázta Wayne.

Amikor később elrepültünk, ismét láttam magasból a szigetet és máshogy állt, mint korábban.

29

Fenntarthatatlan társadalmunk és a klímaváltozás miatt egyre növekvő tengerszint hatására hamarosan mi is olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy bizony lépéseket kell tegyünk azért, hogy a felszínen tudjunk maradni. Ebben a folyamatosan változó világban Wayne és Katherine igazán inspiráló példát mutatnak, hogyan őrizzük meg szabadságunkat, stabilitásunkat és ugyanakkor maradjunk rugalmasak. Otthonuk egy gyönyörű, úszó szimbóluma annak, hogy a szabadságot és a boldogságot nem érdemes keresni; ott találjuk meg, ahol saját történetünket megálmodjuk.

Szabadság Öböl, Tofino, Brit Kolumbia, 2016.

Forrás, szöveg: Hemmie Lindholm, overgrowthesystem.com

Galéria: